takarekoskodj

Vannak a gazdaság világában amolyan fekete szavak, olyan kifejezések, amelyek ellen harcolnak a nemzetgazdaságok: recesszió, infláció, munkanélküliség. Különös tapasztalat, de a közgazdászok azt is megfigyelték, hogy mindenhol attól félnek igazán, ami a történelmében ott már drasztikusan előfordult. Vagyis az Amerikai Egyesült Államokban az 1929-33-as világválság óta a recesszió a legfélelmetesebb, a két világháború közötti német hiperinfláció tapasztalatai miatt Németországban az infláció a főmumus.

Ha ezek negatív fogalmak, akkor azt gondolhatnánk, hogy az ellentetjeik pozitívak, éljen a stagfláció (az árak szinten maradása), a teljes foglalkoztatottság és a gyors növekedés. Nos, nem! Valójában, ha egy kicsit árnyaltabban tekintünk a fenti fogalmakra, egyáltalán nem biztos, hogy ezek örvendetesek.

Az inflációból például kifejezetten jó, ha azért van egy kicsi. Na, tényleg nem sok, mert az kiszámíthatatlanná tesz mindent, de a téma szakértői szerint valahol 1 és 4 százalék között van az ideálisnak mondható szint. Ez még segíti az egészséges növekedést. A defláció, vagyis az árak csökkenése, illetve a stagfláció az árak mozdulatlansága azonban káros, mind a gazdaság egyedi szereplői, mind a kormányzatok számára.

Hasonló a helyzet a növekedéssel is. Részben a természet kizsigerelése, részben a gazdaság túlhevülése miatt a túl gyors növekedésnek mindig böjtje van. Lehet, hogy már rövid távon is (például Írországban, Szlovákiában), lehet, hogy a ma még nem látható hosszabb időhorizontban (mint Kína esetében), de a dolog egyszer úgyis visszaüt.

És végül az a fránya munkanélküliség. Nem kérdés, hogy az egyének boldogsága, hasznosságérzete, és így a társadalom szempontjából is nagy érték, ha mindenki, aki dolgozni szeretne, kap értelmes munkát. Ez vitathatatlan, de ha a rideg közgazdaságtan, a hatékonyság oldaláról nézzük a kérdést, kell némi munkanélküliség.

Részben azért, mert a foglalkoztatás növelése mindig inflációs nyomással is jár. Magyarul, ha nehezebb szabad munkaerőt találni, akkor csak elcsábítással, fizetés-ráígéréssel lehet felvenni embereket, és ez ár-bér spirált indít el.

Részben pedig mert az segít, ha mindig akadnak olyan munkavállalók az országban, akik éppen munka híján vannak, ezért a felbukkanó új és innovatív vállalkozási ötletek munkaerőigényére gyorsan jelentkeznek. Ha ugyanis mindenki jól elvan a helyén, mint a tejbetök, akkor sokkal nehezebb megvalósulnia az életképes ötleteknek. Vagyis kissé profánul, igenis iparkodjon a melós, legyen tétje a munkahelye megtartásának, végezze jól a munkáját, mindenki, aki rosszul végzi a munkáját, érezze az elbocsátás jeges leheletáét a tarkóján.