takarekoskodj

A bankok természetesen erősen versenyeznek a lakosságnak kínált termékeikkel. Ki ad jobb kamatot a betétekre, kinél kedvezőbb a folyószámlatermék, hol egyszerűbb a hitelfelvétel? Ám, mégis a banki verseny korlátos, hiszen a bankváltásnak, a termékcseréknek költségei vannak, a termékek eleve nehezen összehasonlíthatók, könnyű eltévedni a málnásba és sokszor bürokratikus okok miatt is nehéz a versennyel élni. Mindezen lehetne javítani, amihez a lakossági igények, a szabályozói szigor és a bankok versenyzési hajlandósága is segíthetne. Nézzünk ebben a témában három érdekességet!

Az első a számlaszámok hordozhatósága. A magyar lakossági ügyfelek érthető okokból nem szeretnék maguknak azt a macerát, hogy minden létező bankkapcsolatuknál, államnál, munkahelynél bejelentsék azt, hogy megváltozott a bankszámlájuk, ezért általában maradunk ugyanannál a banknál, sokszor ugyanabban a számlacsomagban. Vagyis nincsen igazán verseny, az önkéntes röghöz kötés mellett a bankok alig versenyeznek.

Milyen egyszerű lenne, és mennyivel inkább iparkodnának a bankok, ha ugyanúgy, mint a mobiloperátoroknál, a kereskedelmi bankoknál is lehetővé tennék a bankszámlák hordozhatóságát. Ennek a lehetősége ma még nem adott. Vannak ugyan olyan bankok, amelyek azt vállalják, hogy amennyiben nálunk nyitunk számlát, akkor az előző bankunknál bezárják a számlánkat, de a realitás az, hogy ez sem szokott sikerülni. Ha ugyanis a számlaszámhoz kapcsolódik egy lakáshitel, egy bankkártya, vagy valaki, valakinek még tartozik, akkor biztosan személyesen kell bemenni a bankfiókba a dolgok rendezése végett.

Egy további ötlet, ami segíthetné a bankok versenyét, hogy legyenek a banki termékeknél is amolyan pénzügyi butikok. Ahogyan egyes szolgáltatóknál sokféle befektetési alapot lehet megvásárolni, más internetes oldalakon sokféle biztosító termékéből lehet válogatni, miért ne lehetne ilyen a bankoknál is.

Csak kell egy kalkulátor, amely megmutatja, hogy hol mennyi a betétek kamata, vagy a hitelek teljes hiteldíj mutatója, aztán hajrá vásároljuk is ott meg a kívánt terméket. Ez sajnos nem működik. A bankok tudatosan, vagy nem szándékoltan, de ezerféle paraméterben különbözhetnek, illetve versenyezhetnek. Elképesztő nehéz a termékeket összehasonlítani, ez ebben előnyös, ez abban, ember legyen a talpán, aki össze tudja hasonlítani a kínálatot.

Elég nehéz ugyanis a kalkulátorokban minden egyedi paramétert, minden akciót, kedvezményes jogosultságot figyelembe venni. Ám, ha sikerül is, hiszen azért remek kalkulátorok vannak, még mindig bejöhet valamilyen egyediség. Gondoljunk csak bele, oké ennyi a hitel ára, de azt már különbözőképpen ítélik meg a bankok, hogy kit hiteleznek szívesen, kinek pedig nem adnak egy lyukas garast sem.

Végül szomorú, de a bankok költségelési gyakorlatai és az állami adóintézkedések is mindig versenyellenesek. Nézegetjük, hogy milyen szépen hoz a bankbetét, vagy a befektetési jegy, aztán amikor váltani szeretnénk, kiderül, hogy olyan horribilis elutalási, készpénzfelvételi költségek vannak, hogy inkább hagyjuk a fenébe az egészet és maradunk a régi szolgáltatónknál. Mondani sem kell, hogy a frissen bevezetett tranzakciós adó nem segített, csak rontott ezen a helyzeten. Szóval jó lenne az intenzívebb banki verseny, de egyáltalán nem biztos, hogy hibázik az, akit nem érdekel a konkurencia. A magyar ugyanis egyelőre nem elég versenyző piac, és ez még akkor is igaz, ha valóban bőven vannak túlkapacitások a hálózatokban.