takarekoskodj

Ha a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa kamatdöntő ülésre ül össze, akkor újabban borítékolható a végeredmény: 25 bázisponttal csökkentik a jegybanki alapkamatot. Így történt ez ezen a héten, április 23-án, kedden is, jött a szokásos vágás, így immár csak 4,75 százalék a magyar jegybanki alapkamat.

Örülünk Vincent? Igen, örülünk, van minek örülni. A csökkenő alapkamat ugyanis segíti Magyarország államadósságának finanszírozását, de enyhíti sok-sok magánember és vállalkozás különböző terheit is. A kérdés leginkább az, ha ennyire simán lehet hónapról, hónapra csökkenteni az alapkamatot, akkor miért nem kezdte el már jóval korábban a jegybank a csökkentéseket?

Hiszen úgy tűnik, hogy egyik veszélyesnek tartott következmény, sem a magas infláció, sem a vészesen gyenge forint-árfolyam nem következett be. Ennyire hülyék lennénk, vagy ennyire önsorsrontók?

Nos, az árnyalt válaszban benne lehet, hogy a jegybank előző vezetése talán túlzottan is óvatos volt. Figyelem, etekintetben a váltás nem az elnökcserét jelenti, hanem azt a pillanatot, amikor a Monetáris Tanácsban többségbe kerültek a csökkentéseket támogatók. De a lényeg most jön: a kamatcsökkentéseknek megágyazó legfontosabb hatás a nemzetközi környezet javulása.

Manapság az egész világon mindenhol, mindenki élénkíti a gazdaságot és táplálni igyekszik a nagyobb növekedést! Ennek az egyik fő eszköze a saját devizák gyengítése (példát mutat Japán, felkészülnek a többiek), illetve a hazai kötvények után fizetett kamatok zérószintje (Japán mellé e kérdésben a mag-Európa és az Egyesült Államok is nyugton felsorakozhat):

Vagyis mi történik? Vannak ezek a derék, bár erősen profitorientált  nyugat-európai, amerikai, japán, vagy bárhonnan is érkező külföldi befektetők. Szerették a magyar kötvényeket 8-9 százalékos kamatok mellett, de szerették 6-7 százalékon, és egyelőre úgy tűnik, hogy szeretik és megveszik 4-5 százalékon is. De vajon miért?

Nekünk segítenek a kormányok, a jegybankok, a piacok, nekünk segít az egész világ. Hiába csökkennek ugyanis intenzíven a magyar kamatok, mit hall otthonról a külföldi befektető? Az anyaországokban devizaháború zajlik, mindenhol a deviza gyengítése a cég, azért versenyeznek az államok, hogy kinek gyengébb a devizája. Sőt, otthon a jegybankok olyan ütemben bocsátanak ki pénzt a gazdaság élénkítése céljából, hogy a nagy kereslet miatt nem pusztán most fizetnek zérókamatot a legjobb kötvények, de ez várható a következő 5-10 évben is.

Ha Tokióban, New Yorkban és Frankfurtban azt ígérik az alapkezelőknek, hogy kapsz a pénzedre nulla kamatot, de az árfolyam-gyengítés még veszíthetsz is, akkor már sokkal jobb bulinak tűnik Budapesten maradni 4-5 százalékért és viszonylag stabil árfolyamért.

Így lehetséges, hogy bár csökkennek a magyar kamatok, mégis negyven éves mélyponton vannak az inflációs számok, és az elemzők még mindig további három-négy kamatvágást, azaz 75-100 bázispontos csökkentést elérhetőnek tartanak.

Csak senki ne bízza el túlságosan magát, nem a pannon puma hasít ennyire, hanem a nemzetközi és legyünk igazságosak, valóban a hazai környezeti fejlemények alakultak a vártnál kedvezőbben. Ilyen kegyelmi állapotban még az is elképzelhető, hogy például a ciprusi balhé sem okoz nagy galibát a végeken, sőt, a sok-sok nemzetközi pénzből még új források is jutnak Magyarországra.

Ezek összességében nagyon kedvező folyamatok, aminek még akkor is örülhetünk, ha éppen a félretett pénzünkre így kisebb kamatot is fizet az állam. Ha azonban bárki úgy érzi, hogy eljött a Kánaán, nézzen Magyarország demográfiai adataira, vagy pusztán az idei növekedéssel kapcsolatos vitákra. Csökken a GDP fél százalékkal, vagy éppen nő fél százalékkal? Fontos kérdés, de legyünk őszinték, valójában mindkét érték siralmas.