Tegyünk félre százmilliót!
Mukec | 2013-04-02 06:30 | MÓDOSÍTVA 2013-04-01 12:11
Aki ilyen posztcímet olvas, annak vélhetően ökölbe szorul a keze, majd káromkodik egy isteneset. Hiszen hogy a fenébe lehet százmilliót félretenni? Mindjárt számolgatunk, de az első kérdés az, hogy miért pont százat? Mai fejjel százmillió forint biztosan olyan összeg, amellyel gondtalanul el lehet élni életünk végéig, hiszen évi 5-6 milliót kamatozik ez az összeg, havi 4-500 ezer forint pedig még sokáig elég lesz a biztos megélhetésre.
Sajnos, aki valóban csak önerőből, saját vagyonból szeretne hosszabb távra létbiztonságot, annak ennyi kell, hiszen nyugdíj nélkül, illetve a pénzromlás figyelembe vételével kisebb megtakarítással aligha mehetünk biztosra. Persze lehet, hogy sokkal kevesebb is elég lesz aztán az életünk végéig tartó anyagi biztonsághoz, hiszen azt sem tudjuk, hogy meddig fogunk élni, azt sem, hogy milyen átlagos havi kiadással számolhatunk, és azt sem, hogy megtakarításainkat milyen reálhozammal tudjuk befektetni?
Na és akkor vissza ahhoz a bűvös százmillióhoz! A dolog nem is reménytelen, csak élethosszig tartó fegyelmezettség és előtakarékosság kell hozzá. Ha életünk végéig minden hónapban félre tudunk tenni 100 ezer forintot, és a megtakarított pénzünket 6 százalékos hozammal tudjuk befektetni, akkor 32 év alatt jön össze a százmillió. Ha jobbak a lehetőségeink, és 200 ezer forintot is félre tudunk tenni, ráadásul 10 százalékos a megtakarítások hozama, akkor már 19 év is elég.
Hajrá, mindenki legyen százmilliomos!
Sajnos, sok helyen sántítanak a példák! A legtöbben nem tudnak havi 100-200 ezer forintot sem félretenni. Mindenkinek jönnek olyan pontok az életében, amikor az addigi megtakarításokhoz kell nyúlni, legyen az lakásvásárlás, a gyerekek iskoláztatása. És végül, 32, vagy éppen 19 év múlva százmillió forint már nem ér annyit, mint most, hiszen addig még 32, vagy 19 évig inflálódik a forint.
A lényeg azonban az, hogy az életünk végéig tartó egyenletes életszínvonalhoz a legtöbb embernek majd ki kell egészítenie a nyugdíját. Ennek biztosítására a nyugdíjba vonulás időpontjára tízmilliós nagyságrendű megtakarítás kell. Ha azt szeretnénk, hogy a nyugdíjba vonulásunktól az életünk végéig mindig legyen egy értelmes havi nyugdíj-kiegészítésünk, akkor ehhez a pályakezdéstől a nyugdíjba vonulásig érdemes minden hónapban előtakarékoskodni.
Ezt öngondoskodásnak hívják és mindez sajnos egyre fontosabb. A fejlett gazdaságokban egyre több eltartott jut, egyre kevesebb eltartóra, ma már szinte nincsenek kockázatmentes hozamok a nyugodtnak tartott fejlett világban, óriási a bizonytalanság, csak magunkban bízhatunk!