takarekoskodj

Nem, nem az elsüllyedt kalózhajók mesés kincseiért szervezünk mélytengeri búvárakciót, nem is a pénzmosásról szól ez a poszt, bármennyire is ilyeneket sugall a cím. Magáról az ivóvízről lesz szó, ami ilyenkor, amikor megjön a kánikula, mindenki számára megfogható.

Vagyis mindenki jobban érzi a saját bőrén, hogy milyen rossz is lenne víz nélkül, ne finomkodjunk, nem rossz lenne, hanem végzetes. Mielőtt azonban minden kedves befektető szomjan pusztulna, nyilván azok válnának milliárdossá, akiknek még a legtovább lenne hozzáférése a nagy kincshez, a kék aranyhoz!

Azt biztosan mindenki hallotta már, hogy kifogyóban vannak az ivóvíz-készleteink, amit azért valljuk be elég nehezen lehet átérezni, amikor tombolnak a tavaszi árvizek, és amikor a világ valójában csak néhány szigetecske a hömpölygő óceánok között. Koporsót tehát még ne szerezzünk be, de az édesvíz-készletek valóban vészesen lecsökkentek.

Fél évszázad alatt 4,4-szeresére nőtt a Föld vízfogyasztása, hiszen több az ember, nagyobb az ipai termelés, óhatatlanul méretesebb és minőségibb ezen emberek élelmiszeripari kiszolgálása. Vagyis a víz nyelvére lefordítva, többet iszunk, fürdünk, főzünk, többet itatunk, öntözünk és a többi és a többi.

Mindenki hallott már a hamburger-effektusról, vagyis arról, hogy a fejlődő világ felveszi a fejlett világ fogyasztási szokásait. Egészen más vízigénye van a mezőgazdaságnak, ha a falvakban élő kínai polgártársak gabonát termesztenek, és azt elrágcsálják, mintha millió számra bemennek a városba, és olyan hamburgereket vesznek a gyorsbüfékben, amihez rengeteg takarmány előállításával marhákat kellett felhizlalni.

A globális vízalapok (water funds), amelyek közül a legnagyobb a svájci Pictet, mostanában elképesztően jól mennek. A vízhiány ugyanis egyre nagyobb probléma, és azok a cégek, amelyek jó megoldást kínálnak erre a problémára, mert jéghegyeket tudnak délre úsztatni, mert a tengervíz sótlanításában van előremutató technológiájuk, vagy mert víztakarékossági, víztisztítási újításaik vannak, nagyon hasítanak.

Nézzünk még néhány megdöbbentő infot! Meglepő, de egyáltalán nem mulatságos adatok szerint a világ vízkészletének csak 0,8 százaléka hasznosítható fogyasztásra, öntözésre. A készletek döntő 97 százaléka sós, a maradék pedig édes ugyan, csak éppen elérhetetlen.

Már manapság is hétmilliárd mindig szomjas ember vedeli a készleteket, de 2050-re már tízmilliárdan leszünk, és 10 százalékunk nem jut majd megfelelő mennyiségben vízhez. A vízhiány nem csak Csád menekülttáboraiban, de például Kaliforniában, vagy Kínában is gond lesz, komoly kihívás elé állítja a hatóságokat. Érdekesség, hogy a napi átlagos vízfogyasztás az Egyesült Államokban ma még hétszerese Kínáénak.

A nagy angolszász vízalapok idén nagyon jól teljesítenek, és borítékolható: nincs még vége ennek a sztorinak. Igaz, Magyarországról közvetlenül nem is olyan egyszerű water fundokat venni, de aki kicsit utána jár, minden komolyabb szolgáltatón keresztül, tud ilyet vásárolni.

Aztán várhatjuk a remélt nagy profitot és koccinthatunk a szép nyereségre. Reméljük, lesz mivel!